Erős Tibor interjú első rész

St. Moritzból jelentkezünk!

Tudjuk, hogy edzőtáborban vagy… Miért mentél ki pontosan?
Két dolog volt, ami miatt rászántam magam: az egyik, hogy én is magyar válogatott kerettag lettem (köszönhetően annak, hogy 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben is megnyertem a 100 km-es OB-t), így egyrészt az augusztus 27-én Berlinben megrendezésre kerülő 100 km-es világbajnokságra készülök. Szinte még most is felfoghatatlan, hogy én is részt vehetek egy ilyen versenyen, hogy felvehetem majd a magyar mezt, hogy az országomért fussak… persze tudom a helyem, hiszen benne van, hogy a japánok, az angolok valószínűleg brutális eredményeket fognak futni (a korosztályos különbségekről nem beszélve). De ez engem nem tántorít el attól, hogy megfussam életem legjobb eredményét, amivel hozzá fogok járulni ahhoz, hogy a mi csapatunk a lehető legjobb eredményt érje el, és biztos vagyok abban, hogy a válogatott csapattársaim is ugyanígy gondolkodnak.

A másik ok, ami miatt itt vagyok (és ami miatt 2019. október 24-én elkezdtem ultrát futni), az pedig a Spartathlon. Számomra elképesztő, hogy az elmúlt 2-3 évben mennyi mindent megélhettem az ultrafutásban, és ennek köszönhetem azt is, hogy bekerültem az ultrafutás egyik legnagyobb presztízsű külföldi versenyébe. 2022. szeptember 30-án rajtol a 40. Spartathlon, ami nem csak a 246 km-es távnak, hanem az egyedi bejutási rendszerének, a körülményeknek, a terepviszonyoknak és még sok egyéb tényezőnek köszönhetően igen nagy népszerűségnek örvend.

Ez a két esemény – amiből a VB ajándék, hiszen nem tudhattam, hogy beválogatnak és hogy megrendezésre kerül, míg a Spartathlon tervezett célom volt az idei évre – a legfőbb motivációim arra, hogy összerakjak egy olyan edzésmunkát, amivel majd ki tudom hozni magamból ténylegesen a maximumot fejben és formában is. Ennek része ez a 4 hetes svájci edzőtábor is.

Hol vagy most pontosan?
A svájci St. Moritz-ban vagyok. Itt található a Svájci Olimpai Szövetség edzőközpontja, atlétikai pályával, edzőteremmel és minden egyéb, a sportoláshoz köthető elképesztő adottsággal. Itt tényleg minden megvan, ami egy profi sportoló felkészüléséhez szükséges. Ami talán nehézség, az az önellátó életmód (mivel extra drága minden, csak így oldható meg), ami a kőkemény edzésmunka mellett nem mindig egyszerű.

Milyen edzésmunkát végzel?
Alapvetően két részre van osztva az edzésünk. A munka nagyobb része itt, a szállásunk környékén van, 1.800 méteres magasságon. Ez azt jelenti, hogy részben az atlétikai pályán, részben pedig a központ mellett fekvő tó körül zajlanak az edzések. Mindkét helyszín viszonylag nagy forgalmú és zsúfolt: a pályán futók a világ minden tájáról, míg a tó körüli 4 km-es útvonalon a túrázók, sétálók vannak, így igyekszünk az edzéseket minél korábban (akár reggel 7-kor) lenyomni, illetve a másodikat késő délután. Az edzést követő nyújtást, jógát is általában az atlétikai pályán végezzük, ilyenkor élvezem a körülöttem sportolók energiáját, nézem, figyelem őket, ahogy dolgoznak, nagyon motiváló tud lenni őket figyelni.

Az edzés másik része úgy történik, hogy minden második napon még feljebb megyünk, 2.500 méteres magasságba, és ott végezzük a munkát. Itt a hosszabb, nehezebb edzések vannak, amiben nincs intervall, nincs résztáv, csak a hosszú nehéz futás. Az oxigénhiány mellett további nehezítő tényező az egyenetlen talaj, ami már az első néhány alkalom után extra izomlázat és fájdalmat okozott, hiszen nincs ilyen munka a lábunkban és folyamatosan stabilizálni kell.

Mi a célod az edzőtáborral?
Ahogy a beszélgetésünk elején mondtam, az idei két főversenyem, az augusztus 27-i berlini világbajnokságra és a szeptember 30-i Spartathlon-ra való felkészülésem része ez az edzőtábor. De a felkészülés mellett persze sokkal többet is el fogok érni az itteni edzésmunkával, hiszen egyrészt rengeteget tanulok és tapasztalok a saját testemről, a futásról, a határaimról, ami szinte biztos, hogy a későbbiekben mind a hasznomra fog válni. Jó lehetőség ez arra is, hogy minden egyes nap, minden egyes edzés során a két versenyt vizionáljam, hogy ne csak testben, hanem fejben is feleddzem magam. Így, a tábor 20. napján túl már érzem, hogy ez sokkal keményebb menet, mint amire számítottam, de elképesztő motiváló erővel bír az itteni környezet, a sok-sok sportoló, futó látványa, amikor látom azt, hogy ő is beleteszi a munkát, na az mindig arra ösztönöz, hogy csináljam tovább és „maradjak Erős”!

Kiknek köszönnéd meg, hogy most ott vagy, ahol?
A családom nélkül szerintem sehol nem lehetnék! Az a támogatás, ami ehhez az edzésmunkához, vagy akár az Ultrabalaton felkészüléshez kellett, megfelelő hátország nélkül nem lehetséges. Ha az ember lelke, háttere nincs rendben, akkor nem tud működni. Tapasztalatból tudom, hogy mennyire fontos a lelki támogatás, hiszen abban a terhelésben, amiben nap, mint nap benne vagyunk, nem csak fizikálisan, de mentálisan is padlóra lehet kerülni. Ha pedig nincs egyensúlyban lélek és test, akkor bármit csinálhatunk, nem fog működni. Vagy ha működik is, nem úgy, ahogy az ember eltervezi.

Tehát egyértelműen a család, aki ezt meg tudja adni. Emellett nagyon fontos még a saját magunkba vetett hit és a célorientáltság és a szponzori hozzájárulás, ahogy a mostani edzőtábornál is történt.

De hálával tartozom még azoknak a futóknak, akiktől tanulhattam, személy szerint Berényi Imrének, akivel együtt vagyunk itt a táborban és Maráz Zsuzsinak (aki nem mellesleg az edzőm is). Szerintem a tőlük kapott útravalómnak is köszönhető, hogy ott tarthatok most, ahol!

 

Menü