Elérkeztem a Maratonman utolsó privát teljesítésemhez, nem direkt, így dobta a gép, talán a legnehezebb maradt utoljára.
Bevallom, nagyon szerettem volna ahhoz a társasághoz tartozni, akik mind a négy privátot megcsinálták. Mindig volt valami, nos most sem a legoptimálisabb időszakban szúrtam be, de már nem akartam tovább halogatni. Így viszonylag egy kudarcos 48 órás VB után 2 héttel, illetve egy triatlon váltó után egy héttel (ahol 45km tekerés, 21km futás) után, ami jól sikerült és kicsit vissza billentett, de még igy is tele voltam kétellyel.
A srácok a Maratonmannél kitették a bemutatkozó posztot, innen már nincs vissza, elég ciki lenne, nomeg nem az a fajta vagyok.
Pénteki indulásunk szokás szerint csúszott, majd a szállás elfoglalása után pár órával nyilvánvalóvá vált, hogy a szomszédaink nem a Balaton körbefutására vagy tekerésére érkeztek, hanem bulizni, így nagyjából fel4-4-ig semmit sem aludtam, utána meg már nem sokat. Innen szép nyerni! 6:00 zaba, öltözés, rajthelyszínre indulás. Gyors fotó, “felálltam a rajvonalra”, zene be, leszegtem a fejem és goo. Nem akarok mást, csak szintidőn belül beérni.
Mivel gondoltuk, fázni nem fogok, sok víz vagy jég kellhet a hűtéshez, most a bringás kisérést a kocsis váltotta fel. Itt ragadnám meg a pillanatot, hogy megköszönjem Dorkának, ismét szuperül frissített, ahogy mindig! Tihany felé vettem az irányt, ahogy kell, igyekeztem visszafogottan haladni, épphogy elteltek az első km-ek és jöttek a pacsik és a hajrázós szólogatások.
Baszki, tényleg figyelnek!
Volt pár bringás, akikkel folyamatosan előzgettük egymást, mert ők megálltak itt ott enni, inni. Harmadik ilyen találkozás, nem sokkal Badacsony után volt.
Mondja:
Harmadjára találkozunk, hova megyek?
-Mondom: Balatonfüredre
-Akkor, rossz az irány
-Az irány nem rossz, csak hosszú
Kis lefagyás, hagytam időt, amíg újra bootolt a rendszer 🤣
Szigligeti környék a vártnál jobban ment, 2023-ban a rendes UB-n emlékszem itt már kivoltam, mint az állat (de akkor is behúztam a belem). Kezdett szépen melegedni, Dorka elugrott egy kis jégért és fagyiért. Karszár felhúz és jól megtömködtük jéggel. Pluszban az állandó locsolás mellé. Keszthelyen is vártak barátok, felcsendült a közös dalunk, „ha jó a kedved üsd a tenyered” 😃 Szépen-lassan ráfordultam a déli partra, nem volt meg, hogy ez olyan fájdalmasan hosszú 😅
Szembejövők szájáról leolvastam: Mészáros Tomi, Ő futja a privát UB-t. Mögöttük lévők meg: hajrá Tamás, hajrá! Szerencse elég távolságra voltak, amikor is hánytam egy jót vagyis kettőt. Még soha nem fordult elő, nem tudjuk mitől lehetett, de onnantól mézzel mentem tovább és elkezdtük újra a 0-ról felépíteni. Valamint kicsit elegem lett vízből és a colából, leváltottuk vizezett narancslére.
Majd elértem egyik legjobban utált részemhez, a Fonyód előtti narancssárga korlátokhoz. Haraszti Tomi kijött elém megkérdezni, hogy szükségünk van-e valamire, és ő mondta, hogy nézzek feljebb, mert ott a legszebb, ne csak a korlátot nézzem. Még mindig utálom🤣
Érezhető volt: balcsi, nyár, buli hangulat… Sajnos egy kutyát sétáltató család nem figyelt és a kutya utánam kapott 130km körül, ahogy elrántottam a lábam jól meg is húztam magam. Szerencsére nem lett nagy gond belőle, kb 20km után elmúlt a fájdalom.
Lassan eljött az éjszaka, gondoltam hűvösben jobban haladok majd, de nem igazán ment. A hátam és a derekam kezdett el fájni. Így az éjszaka folyamán többször megálltunk egy gyors masszázsra. Közben befaltam barátainktól kapott pizzát, életet mentett egy kis szilárd kaja, jobban is ment ezek után, és még éjszaka is erkélyekről kiabáltak le, hogy hajrá! Köszi, de most már menjetek aludni 😃
Balatonvilágosi emelkedőn magam meglepetésére is egész jól felmentem, pedig ez de szar szokott lenni! Gondoltam magamban, innen már a szar is begurul. Elkezdődött a ráfordulás a célegyenesre, amikor kocsiból dudálva hajráztak, elnyomtam a régi klasszikust “kocsiból könnyű”.
Palóznak után jött a felismerés, itt van még egy Csopak nevű település, ez most valamiért nagyon kimaradt és nagyon fájdalmas volt. Elérkezett a várva várt Tagore, szépen lassan megpillantottam, a körforgalmat is, ahonnan elő ugrott egy barátunk és az utolsó 200 métert együtt tettük meg, amire azt mondja: jól nézel ki, meg nem is vagy te olyan gyors, lehet tartani veled a tempót! 😅 Azt hittem ott helyben felrúgom 😅🤣
Beértem!
Nem mondom, hogy egy könnycsepp nem gördült ki…. azért volt benne meló. Elsősorban szeretném Dorkának megköszönni, hogy ismét velem tartott!! Valamint Nektek, akik mindenhonnan is szurkoltatok, ordibáltatok, tapsoltatok, pacsizás, ölelés. Útszéléről, kocsiból, bringáról, erkélyekről, kertekből, házakból, kocsmákból, és azoknak is, akik online térből figyeltetek, illetve azoknak, akik Dorkán keresztül üzentek! Mázli, hogy ezt hagytam a végére, itt van a legnagyobb figyelem, mégiscsak ez a nagytesó. Köszönet a Maratonmannek a lehetőségért!
Mindig és Soha!