“PUTT130
Két KÖRöm, avagy szépségét elsőre nem hittem el.
Terep után most miért pont aszfalt?
Az edzőm és példaképem Bódi Pisti terepen és aszfalton is évek óta nagyon jól szerepel, így Én is szeretnék hozzá hasonlóan hibrid futó lenni. Ezért a májusi terep megmérettetésem után valami más, izgalmas és számomra még ismeretlen 100 km feletti sík terepes kihívás mellett döntöttünk…
Miért Ultra Tisza-Tó?
Mert számomra egy nagyon meleg időjárásban zajló sík terepen rendezett kultikus futóverseny. Szerintem, aki az UTT-n indul, az egy igazi GLADIÁTOR, legyen az egyéni vagy csapatversenyző.
Miért pont június 12?
Mindig csodáltam azokat a futókat, akik nagy elszántsággal elindulva teljesítették a különböző komfortzónán kívüli időjárási körülmények között is a távokat. Ide tartozik pl. a nyári meleg. Utóbbi évek időjárás tendenciája, hogy május vége után hirtelen érkezik a nyár. Így várható volt, hogy ezen a kiválasztott dátumon végre nem fogok fázni 🙂
Június elején már látszódott, hogy a változó időjárás után egy fokozatos melegedés várható, ahol 26-27℃ körüli hőmérséklettel is találkozhatok.
Én és a melegben futás (28℃ +)
Nem sok időm volt a melegedéshez alkalmazkodni. A napi hőmérséklet emelkedése 2 hét alatt fokozatosan jött. Így igyekeztem a lehetőségeket kihasználva minden futást a melegebb időszakra tenni, főleg a hétvégi hosszúakat.
(Először is nagy hajrá a most rendezésre kerülő UTT-n nevezett futótársaimnak!!! Ha megfogadják saját tapasztalatomat azt tanácsolnám a mostani meleg időkben futásra készülő kevésbé rutinos futóknak, hogy gyakorolják a frissítést és az esetleges hűtést.)
Verseny előtti utolsó estém:
Most először jártam Tiszafüreden. Így nem ismertem a verseny útvonalát. A szállásra érkezés után kísérőmmel Sziládi Ferivel kerékpárra pattanva terepszemlét tartottunk. Megnéztük a rajt helyszínét, és próbáltam vizualizálni a rajt és a fordulópont útvonalát. Este pedig megismerkedtünk az éjszakai „futótársainkkal” azaz „szúnyogbarátainkkal” 😊.
Lefekvés előtt még dilemmáztam, hogy a versenyre hozott 3 pár cipőm közül melyik 2 pár kísérjen a versenyen. A maratoni versenycipőmet elengedtem. Maradt egy könnyebb, de kisebb csillapítású cipő, amiben már sikeresen futottam 80 kilométert, melybe egy saját ötlet alapján, egy kis csillapítás pluszt helyeztem egy korábbi ultra futócipőmből. Másik cipőm egy kb. 80 grammal nehezebb ultrafutásra is ajánlott cipő. A startra megérzésem alapján győzött a kedvezőbb súlyú cipő. A nehezebbet pedig tartalékcipőnek vittem.
Pihentető, nyugodt alvás után reggel 5 órakor keltünk. Készülődésnél Pisti (edzőm) tanácsa alapján plusz szellőző kivágásokkal (olló segítségével 😊) ellátott fehér laza technikai pólóban indultam. A felszerelésemhez tartozott: rövidnadrág, deréköv – a menet közbeni frissítéseknek és a GPS jeladónak -, induláskor fejpánt, majd körülbelül 1-2 óra futás után fehér nyaksál a fejemre, ami takarta a tarkómat és így vízzel locsolva tudtam hűteni a fejemet, nyakamat.
A készülődés során próbáltuk kétfelé osztani a flakonokba töltött folyadékokat. Első fele a kerékpár hátsó kerekénél található táskába, másik fele a rajt / fordulópontnál parkoló autó hátuljába került. (Mik voltak ezek? – Sok víz, mézes zöldtea, 2 félliteres sportital, 0,5 dl szénsavmentesített cola)
(Egy jó tanács a kevésbé rutinos kerékpáros kísérőknek: mi első kosár nélküli kerékpárral mentünk. Ez nagyon lelassította frissítést, mivel minden esetben megállásra volt szükség, hogy a hátsó táskából elővegyük az innivalókat. Első kosárból többféle dolgot azonnal tudtunk volna cserélni. Persze ez Nekünk is egy nagy tanulság volt.)
Milyen volt ez a várakozással teli ismertetlen 2 kör a Tiszta-Tó körül?
Röviden:
148.500+ lépés segített megismerni a Tisza-tavat körülvevő aszfaltot és magamat a beköszöntő nyári melegben
Hosszabban:
10-15 perccel előbb érkeztünk meg a reggel 7 órás rajthoz a Morotva Kerékpáros pihenőpark hídjához. A GPS elindítása és az első 1 órára való frissítés elpakolása után mentálisan kirobbanó formában álltam készen a startra. Váratlanul egy rossz érzésem támadt, hogy bezártam-e a szállás ajtaját? Így közvetlenül a rajt előtt megkértem Ferit, hogy a közös utunk előtt ellenőrizze a szállás bezárt ajtaját.
Induláskor a város csendes volt, ideális 18 fok körüli hőmérséklet. Dél felé indultam. A felkelő nap szépen sütötte a töltésen az útvonalamat. Tiszafüredet elhagyva a töltés melletti fák miatt a szegedi töltést idéző hangulatom támadt. Szinte otthon éreztem magam. Feri 45 perc múlva csatlakozott először hozzám, már izgultam, mert az első kulacscseréket pont erre az időpontra terveztük (kulacs tartalma 0,45 dl). Örömünkre találkoztunk egy kedves őzikével. A szilárd frissítést óránként terveztem 50 gramm „futósütivel”: Pisti ötlete alapján a megszokott saját készítésű méz és magvak keverékével készültem melyben kesudió, lenmag, chia mag volt.
Eljött a várt 9 óra Pisti edzőm a zempléni terepfutó OB versenyén ekkor rajtolt. Éreztem, hogy futóenergiáink összekapcsolódnak és egymást segítjük a távolság ellenére is.
Abádszalóknál már érezhető volt, hogy a hőmérséklet egyre jobban emelkedik. A választott könnyebb cipő szuper jónak tűnt, a lábam jól működött. Élveztem az ismeretlen táj kihívásait. Az abádszalóki strandhoz érve elkezdett a jobb lábam zavaróan fájni, így megálltam nyújtani. A strandon kis traktorokkal éppen porolva vágták a töltés füvét, de ahogy melléjük értem, rám való tekintettel rövid pihenőt tartottak (ezúton is köszönöm Nekik). A strandot elhagyva egyre melegebb fuvallatok jöttek. A levegőben megcsapott a jellegzetes pollenes fű illata, melynek sajnos a hörgőim kevésbé örültek. Erőteljes köhögésem lett tőle, de szerencsére 1-2 km táv alatt rendeződött a légzésem és később se jött elő.
A déli szakaszon jó volt hidakat és zsilipeket látni. Kiskörére érve örültem, hogy jön a negyed táv. Innen kezdve végre többet láttam a tóból, és egyre több kerékpároscsapattal találkoztam. Igyekeztem, mint hírhozó minél több embernek köszönni, mert a Tisza-tó összeköt bennünket és ezzel versenyhangulatot teremtettem saját magamnak. 40 km környékén rendellenes fáradságot észleltem a lábamon, főleg a jobb talpamon. Ilyen korábban nem volt még soha. Elkezdtem gondolkodni a féltávnál esetleges cipőcserén, de az erősödő fájdalom miatt 50 km-en cseréltem. Jó döntés volt.
Poroszlóra érve kezdtem örülni mindjárt félidő (itt már igazi találkozásokkal teli forgalom volt a töltésen) és jöhetnek a kultikus tiszai hidak. Azt hittem gyorsan túl leszek rajta, de a melegben egy véget nem érő egyenesnek tűnt az a 8 km-es út. A szűkebb kerékpárúton a kísérőm is nehezebben tudott segíteni.
Újra Tiszafüredre érve Feri előre ment a fordulóponthoz a frissítéseket kicserélni a második etapra. Féltávnál nagyobb nyújtást terveztem, de megérkezve gyors frissítés, feltöltés és hűtőfolyadék locsolás után örömtelien kezdtem meg a már megismert Tisza-tó visszafelé történő megkerülését. A korábbi végtelennek tűnő egyenes már nem is volt olyan hosszú. Frissítésem és hidratáltságom érzésre jó volt. Így csak az első körön begyakorolt taktikát kellett folytatnom. Poroszlónál és utána egyre több ismerős kerékpározóval találkoztam újra, örömmel üdvözöltük egymást.
Néha autós találkozások nehezítették a futásomat, de többségük igen megértő volt (köszönet Nekik). Kisköre felé haladva kb. 86 km távnál jött a “senki földje” azaz túl a felén, de még messze a vége. Váratlanul megmentő telefon adott újuló erőt. Pisti edzőm hívott minket Feri telefonján. Juhuhuuu 🙂 Erőt adott nekem. Így következő kis célnak a 100 km elérését tűztem ki. Örömmel láttam, hogy a meleg ellenére a hűvösebb időbe tervezett 6:30 körüli átlagot tartani tudtam, aminek eredményeképpen Kisköre után picivel 11 órán belül meglett az első síkon futott 100 km-em. A tervezett nyújtás után tovább indultam s eldöntöttem, hogy 10 km-ként fogok nyújtani, de a fáradó lábam miatt inkább 5 km lett belőle. Mentálisan egész úton nagyon jól éreztem magam. Utolsó 20 km-re elkezdtem lassulni. Az utolsó 1,5 órában jött a sötétedés és vele együtt csatlakoztak a kevésbé várt „szúnyogbarátaink”, akik jól motiválták az erősen fáradt lábaimat, hogy gyaloglás helyett futómozgást végezzek még.
Az utolsó nehezedő szakaszon Pisti korábbi szavai motiváltak “10 km-t bármikor le tudsz futni”.
Tiszafüredre érve már csak a célban lévő félsziget hídját vizualizáltam, de még 3 kilométert kellett várnom rá, a fejlámpát ritkán használtam, hogy a szúnyogok kevésbé találjanak meg.
A célban Virág Tibor alpolgármester úr nagy kedvességgel várt minket: a sikeres teljesítésért ajándék kupát és pezsgőt kaptunk (ezúton is köszönöm ezt a szuper, számomra boldogságos díjátadást).
Köszönöm kísérőmnek Sziládi Feri futótársamnak a kerékpáros kíséretet, a szuper frissítést, a hűtést, és nem utolsó sorban a türelmet.
Köszönöm mindenkinek az örömteli találkozásokat, a biztatást a Tisza-tó töltésén és a szurkolással teli figyelmet az UTT oldalán követhető nyomkövetőn keresztül.
Ezúton is szeretném megköszönni Mukinak (Zelcsényi Miklósnak) és csapatának, hogy elindulhattam ezen a varázslatos utazáson. Sok sikert kívánok nekik az UTT versenyszervezésükhöz!
Üzenem a hezitáló futótársaimnak, hogy hajrá GLADIÁTOROK!!! Hajrá, hajrá, csak előre!!!”