Pénteken délután elindultunk Tiszafüredre és ott is aludtunk, hogy szombat reggel kipihentek legyünk. Persze nem tudtunk korán feküdni csak éjfél körül, mert még átbeszéltük a dolgokat.
Gondoltam, hogy korán kell kelni, mert az elkészülés nálam mindig elhúzódik és a végén rohanni kell. Így is lett. Gyors reggeli, öltözés időjárásnak megfelelően és mindjárt 7 óra is volt. Jeladókat bekapcsoltam. Mire 7 óra lett még egy-két apróság, fotó és mehetett a futás. Kapkodva, de elindultam Joci jött bringán mellettem kicsit lemaradva. Pár km és le is vettem a széldzsekit. Maradt a póló, kis táska. Bármi kellett Jocinál volt, de nála se sok, mert felesleges megpakolni a bringát. Többi cucc Esztinél volt, aki kocsival ment előre, de nem minden pontra, csak a megbeszéltre. Ott lett Joci feltöltve. Akkor még én is megálltam, mondtam, mi legyen nálunk és ezzel mindig elment jól az idő. Később ezen finomítottunk. Kicsit gyorsabbra sikerült az első kör, mint amire számítottam, de így volt kényelmes. Végig ment a beszélgetés és viccelődés.
Bogitól kaptunk frissítő pont leírásokat és motiváló kártyákat, amit Joci menet közben felolvasott X km-ként, persze pár kártyát átköltött. 🔞 Így a nevetéstől nehezebb volt futni.
Egy cipő csere volt 10-20km körül, aztán a váltó cipőbe futottam végig.
Poroszlón rétest ettünk, fordítónál levest. Ott volt póló csere is.
Joci beszélt Esztivel mi legyen nálunk és legyen előkészítve. Közben, olvasta ki mit írt és mondta, hogy siessek, mert nem ér rá estig, dolga van. 😀
Ezt szeretem, ahogy Ő, úgy senki nem tud meghajtani! 😛
Fordító után, jött az eső, mert eddig száraz volt. Igaz előbb vártuk az esőt, de így jó volt. Furcsa lett volna, ha végig száraz az idő. Minden ázott át hideg is volt. Ujjaim nem mozogtak. Joci jól fel volt öltözve, de kellett neki egy zsák, hogy száraz maradjon. Neki se volt melege! Visszafelé ugyan azok a megállók voltak, csak én nem álltam meg, mert nehezebb akkor elindulni. Számoltuk az időt mikor érhetek be, és milyen tempót kell tartani a rekordhoz. Utolsó pontnál felvettem a lámpát, amit sokat nem kellett használni. Persze sötét lett mire beértem. Hosszú volt és akkor ott fárasztó is. Kellett jó pár nap pihenés. Amikor beértem szakadt az eső. Nehezen száraz ruhába öltöztem és indultunk haza, hogy a saját ágyban aludjak egy jót!
A pályacsúcs meglett!
Örültem, mégis volt egy hiányérzetem.
Joci és Eszti nélkül nem sikerült volna. Köszönöm!
Köszönöm mindenkinek, aki motivált és szurkolt, illetve nyomás alatt tartott a rekord miatt. 😛
Mert hittetek bennem!