Fogadjátok szeretettel Spisák Emil beszámolóját, aki június 6-án teljesítette a Privát Ultra Tisza-tó kihívást 12 óra 41 perces idővel. Ezúttal is gratulálunk hozzá és köszönjük a részletes és izgalmas beszámolót!
Szombat reggel 5:00-kor indultunk Szolnokról. Feleségem Viki, lányom Anna, barátom Gergő, és jómagam. A cél az volt, hogy legkésőbb fél 7-re ott legyünk Tiszafüreden. Hajlamos vagyok eltökölni a készülődést, valahogy mindig kapkodás a vége. Most viszont minden simán ment. Már a kocsiban megbeszéltük, hogy mit és hogyan tervezünk. Kinek mi lesz a feladata. Viki és Gergő felváltva kísérnek bringán, és vezetnek. Anna pedig tervez, szervez, fotózik, navigál és tartja a kapcsolatot a szervezőkkel.
Kellemes hűvös idő fogadott minket, de nem bonyolítottam túl az öltözködést. Póló, rövidnadrág megfelet. Éreztük, hogy melegedni fog az idő a nap folyamán. Így is lett.
Nem volt betervezve erre az évre az UTT nekem, sem privát, sem normál teljesítésként .Igazi mumus nekem az UTT. Egyszer beneveztem, de munka miatt nem tudtam részt venni. A Következő évben elindultam egyéniben, de már Kiskörénél (kb. 30km) fejre álltam. Akkor az is csoda volt, hogy egy kört be tudtam fejezni. Úgyhogy nem a szívem csücske. Viszont januárban lett volna egy Privát UB-m, de betegség és logisztikai problémák miatt le kellett mondanom. Kárpótlásként viszont ott árválkodott üresen ez a júniusi UTT, ezért hála a szervezőknek, engedték, hogy teljesítsem ezt, ha van kedvem. Tudtam, hogy vár rám még az UTT valahol az életben, mert egyszer valamikor revansot kell vennem rajta. Már megfutottam az összes privát ultrát. Megvan a PUB, a PUHT (Privát Hegyestű), és azon kevesek egyike lehetek, aki futhatott még PULT-ot is (Privát UltraLupa). Már csak ez hiányzott. Előbb vagy utóbb neki kell ugrani, mert addig ott motoszkál majd bennem. Akkor legyen meg most!
Abádszalókig tökéletes futóidőnk volt, borongós égbolt, sőt picit még szitált is az eső. Beszéltük is, hogy ez nem is igazi UTT. De az öröm nem tartott sokáig. Mire elértük a Vízlépcsőt, addigra már rendesen bemelegedett az idő, egyre kevesebb felhő volt az égen. De ez abszolút nem zavart minket, sőt! Meleget, hőséget szerettem volna. Nagyon sokat edzettem melegben, és nagyon jól fel szeretnék készülni a melegben való futásra. A frissítést is tesztelni szerettem volna, hogy a meleg időjárásban hogyan működik, tudok-e menni vele így 100 km fölött. A szilárd táplálékot próbáltuk minimalizálni, és lehetőleg folyadékkal frissíteni. Az első körben semmi extra nem történ. Kiskörétől Poroszlóig azt sem tudtam, hogy hol vagyunk! Hosszú, végeláthatatlan gátszakasz, enyhe kanyar, majd ismét hosszú egyenes, strand, hosszúegyenes, kanyar, strand, hosszú egyenes. Teljesen elvesztem. Ekkor még nem volt igazán nagy élet a gáton. Horgászok sokan voltak, de a bringások csak Sarud és Poroszló környékén voltak többen. Majd egyszer, mondja Gergő, hogy Poroszló, és ez után már Tiszafüred, a fordító. Fizikálisan teljesen jól voltam, de mentálisan a Poroszló Tiszafüred szakasz megviselt. Miért kell visszafordulni??? Újból ugyanez a kör visszafelé? Miért? Itt vagyunk Füreden, vásár van. Isteni illatok, tömeg, jó kaják. Miért nem iszunk egy jó alkoholmentes sört és ülünk le egy padra?
Majd iszom futás közben sört, van nálunk, hoztunk magunkkal ! Nincs mese, nem ezért jöttünk! Indulunk visssza! De még itt tartani kellett egy hosszabb szünetet. Volt egy nagyon kulturált mosdó konténer, és ezt nem akartam kihagyni. Tiszaderzsnél be kellett rongyolnom az erdőbe egy kényszer szünetre, de széttéptek a szúnyogok. Ember olyan gyorsan még nem végzett, mint én akkor ott! Na ezt nem akartam újból átélni. A szünet kicsit hosszúra sikerült, de nem igazán érdekelt. Nem tűztünk ki célidőt. Nem az volt a cél. Volt egy 14 órás elvárt idő magamtól, de azt már sejtettük, hogy meglesz. Nem idegeskedtem az időn, nem vagyok olyan jó futó, hogy ezzel keljen foglalkoznom. Miután rendeztem magam, elindultunk visszafelé. Nem cseréltem ruhát. Zoknit terveztem, de úgy éreztem nincs rá szükség, jól van a lábam. Ekkor már igazi UTT idő volt. Árnyék semmi, és brutál meleget éreztem a bringaúton. Füred Poroszló között még egy kicsit kerestem önmagam, de jött szembe velünk egy aranyos pár biciklivel, a nevemen szólítva biztattak „Ez az Emil toljad neki, jó vagy!”. Na ez volt az a pillanat, ami megadta a végső lökést. Nem sajnáljuk önmagunk, hanem megyünk előre! Poroszlónál nem tudtam ellenállni egy isteni hotdog-nak. Folyékony frissítés ide vagy oda, az ott akkor nagyon jól esett. És kezdődött újból! Egyenes, kanyar, egyenes, kanyar, strand, egyenes, kanyar… Ekkor már hatalmas élet volt a gáton. Elképesztő számú bringás, és sajnos nagyon sok autó!
Sarud környékén utolértünk egy futótársat, aki teljesen elkészült állapotban gyalogolt. Megálltunk megkérdezni, hogy szüksége van esetleg segítségre? Mondta, hogy jól van, jönnek érte Sarudra, de a vize elfogyott. Odaadtuk neki a vizünket, és mentünk tovább miután láttuk rajta, hogy minden oké. Sok minden nem történt velünk egészen Tiszaderzsig. Próbáltunk nagyon figyelni a frissítésre, nehogy hibázzunk. Voltak bennem kétségek, hogy jók vagyunk-e, de bírtam menni, erős voltam, nem voltam éhes. A tempóból visszavettem már a forduló után, megfogadva Viki javaslatát. Nagyon meleg volt, és nem tudtuk, hogy ebben a melegben bírom-e majd a magamhoz képest erősebb tempót végig? Megbeszéltük, hogy visszaveszek, és majd az utolsó 15-20 kilométeren meglátjuk, hogy milyen állapotban vagyok. Éppen az utolsó frissítőpontunknál Tiszaderzsnél kellett volna összegezni, és emelni a sebességen, ha megy. De hibáztam, nagyot! Legalábbis akkor azt éreztük. Tiszaderzsnél, gyors feltöltés, jeges kóla, só tabletta, kulacsok, arc mosás és indulás. Igen ám, de előtte az izzadt póló és a futózsák annyira kidörzsölte a hátam, hogy a zsákot a frissítés idejére levettem és bedobtam a kocsiba. Majd elindultunk az utolsó szakaszra, befutó!
Már csak 14 km. Nagyon jó állapotban voltam, minden szuper volt. A nap sem sütött már olyan erősen, árnyék is volt már néhol. Szóval minden adott volt a jóbefejezéshez. Addig, amíg a lányom nem hívta Gergőt, hogy a zsákom a kocsiban van, az egyik jeladó pedig valószínűleg benne a zsákban. Pánik!!! Most mi lesz? Tiszaderzset már elhagytuk kb. 3 kilométerre. Kizárnak! Biztos, hogy kizárnak! Megálltunk, gyors kupaktanács. Először arra gondoltunk, hogy visszamegyek Tiszaderzsig, vissza hozzák a jeladót, és folytatjiuk az utunkat . Végül mentünk tovább, mert a másik jeladó a kezemen volt, és láttuk magunkat a térképen. Bíztam benne , hogy az elég lesz ,és nem lesz kizárás belőle . Biztos ami biztos , azért Tiszaszőlősnél találkoztunk a kísérőimmel, és magamra kaptam a zsákot jeladóval együtt . Elég sok időt eltököltünk ezzel a projekttel. Innen már nem volt probléma . Nem sötétedett még ránk, éreztem , hogy az elvárt 14 óra meglesz . Aztán a lányom hívta Gergőt a bringán, hogy mennyire vagyok fáradt? Meg kellene tolni kicsit az utolsó 3 kilométert. Nem tudtam miért,mert megbeszéltük , hogy az idő tabu, nem tesznek rám nyomást. De ha menni kell , akkor menni kell , biztos oka van. Ezért megpróbáltam emelni a tempót, beletenni amit lehet . Aztán megláttam a célt, nagyon jól érzés volt beérni!
Szeretem a privát teljesítéseken azt, hogy a célban nincs senki, nem vár senki. Csak a kísérőim, a csapatom, azok az emberek ,akik fontosak nekem . Együtt küzdjünk végig az utat, hisz nekik is hatalmas munka és áldozat végigkísérni egy futót, engem! Nem tudok elég hálás nekik azért, amit értem tettek eddig ! Köszönöm szépen !
Igazából az egész UTT-t tesztnek szántuk. Megnézni, hogy bírom a meleget? Hogyan működik a folyadék alapú frissítés? Hol tartok, jó az a fajta edzésmunka, amit csinálok? Mert elég sok kritikát kapok, hogy semmi értelme annak, amit és ahogy csinálom. Úgy gondolom , hogy minden rendben van ! Jó ez az út!
Az időnk 12:41 perc lett, ami holtversenyben a második legjobb Privát Ultratiszató idő.
Köszönöm szépen mindenkinek ,aki bíztatott, szurkolt, gratulált nekem! Nem vagyok hozzá szokva, de nagyon sokat jelent , és rendkívül sok erőt adott.