Soha ne mondd, hogy soha…
Tavaly nyár közepén, amikor a családi nyaralásunk alatt a szokásos reggeli futásaimat a Tisza-tó végtelen gátján ejtettem meg Poroszló és Sarud között, őszinte tisztelettel gondoltam mindazokra, akik teljesítették az UTT-t.
Bosszantóan fárasztónak és hosszúnak tűntek a kilométerek, egy bő félmaratonnál tovább nem is bírtam egyszer sem 🙂
Hagytam is az egészet ülepedni, elfelejtődni, éppen elég célkitűzés sorakozott előttem.
Aztán valamikor télen elgurult a gyógyszer, hirtelen ötlettől vezérelve jelentkeztem a 2025. februári Privát UB körre, és miután ezt sikerrel teljesítettem, visszakúszott a fejembe ez a kis piszkáló érzés, hogy miért is ne?!
Ha már a Hegyestű-trail és az Ultrabalaton megvan, ne maradjon ki a Tisza-tó sem a privát trióból.
Számomra épp az a vonzó benne, ami miatt annyira utálatosnak éreztem. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy melyikünk a kitartóbb. És ki tudja, a végére talán megszeretem, ahogy a februári éjszakai Déli-part is egy csoda volt!