Sziasztok!
Gerda Lajos vagyok, 45 éves leszek idén tele tervekkel, kihívásokkal, mint a PUTT.
2016-ban kezdtem el futni, azaz futóversenyekre felkészülni és teljesíteni, miután a 10 év amerikai focit abbahagytam. A futás volt az a sport, amit úgy gondoltam 2 kisgyerek mellett lehet űzni és nem is kíván sok anyagi és időbeni befektetést sem. Persze azóta ezt nem teljesen így látom😊.
Félmaratonnal kezdtem majd, hogy egész legyen jött a maraton, aztán be kellett látnom gyorsabb már nem leszek, így gondoltam (UB csapatban teljesítés és az Ultra film hatására) a távot növelem és akkor meglesz a kihívás amit el is tudok érni, mert gyorsabb már nem leszek. Jött egy 6 órás futás majd Korinthosz 80 és az UTT. Nagyon megtetszett a küzdelem a távval, magammal, az elemekkel. Bár senki nem érti, hogy miért, mi értelme van ennek, azt, hogy milyen is végigcsinálni mondjuk egy UB-t egyedül, de ahogy a 9 éves fiam mondta nem régen „ Az edzés nehéz és fárasztó, de mikor beérek a célba az nagyon jó érzés.” Ezt a jó érzést hajszolom én is minden alkalommal, mert bizony az edzés fárasztó és általában egy porcikám sem kívánja az első kilomtereket, de meg kell csinálni, mert Olivér kiírta (Lőrincz Olivér az edzőm) és szükség van rá, hogy jöjjön a jó érzés.
Futottam már pár ultrát, de messze vagyok még az ultrafutó megszólítástól, sokat kell még menni, tanulni és tapasztalni hozzá. Ebben lesz nagy segítség szerintem a PUTT.
Miért is a PUTT?
Klisé: Mert ott van.
Igazából az első 100 km amit egyben futottam egy UTT volt, az első jó eredményem (számomra jó eredmény) egy összetett 5. hely szintén egy UTT, közel is van hozzánk. Szóval sok minden köt a tóhoz, a versenyhez, így gondoltam ebben is szintet lépek és megpróbálom a PUTT-t segítő nélkül, mert segítővel már megvolt, de egyedül, magammal futótárs és biciklis nélkül biztosan más lesz. Hogy mennyiben és milyen minősgben lesz más az csak 130 km után fog kiderülni, de biztosan jön majd a jó érzés mikor visszaérek Tiszafüredre újra és biztosan meg is fogom könnyezni, de azok mindig örömkönnyek.
Bizonyítani nem kell senkinek, maximum magamnak. Persze a gyerekeknek szeretnék példát mutatni, hogy esőben, hóban, melegben is megyek edzeni, mert így érhetem el a célomat és lehet sok érmem (befutó érem), ők még ezt látják, remélem ezzel növelem az ő kitartásukat és hozzáállásukat a sporthoz, mozgáshoz. Ez motivál, hogy példát mutassak nekik meg a szűk családi baráti körnek. Ha egy valaki miattam többet kezd el mozogni vagy elindul futni már megérte (szerencsére vannak ilyenek).