Ezt jól megcsináltam! 😊
A formaidőzítésem nagyon jól sikerült köszönöm Lőrincz Olivérnek az edzőmnek a felkészítést (nyomjuk tovább).
A tervem, legalábbis a nyilvános tervem az volt, hogy beérek szintidőn belül. Persze megvolt a számomra reális terv az időt illetően is (ezt babonából nem szoktam megosztani senkivel), szerettem volna megfutni a legjobb időt a segítő nélkül teljesítette kategóriában. Így az időt 15 órán belül határoztam meg, ez reálisnak, teljesíthetőnek tűnt, főként, hogy a frissítésekre, megállókra 1 óra plusz időt számoltam.
Nem így jött össze, nagyon jól ment és megkaptam az érte járó 15 perc hírnevet, bár erre nem vágytam. Nem vagyok nagy közösségi média felhasználó (nem posztolok, nem is tartom fontosnak), hát most aztán úgy éreztem még a csapból is én folyok. Be kell valljam, nagy hazugság lenne azt mondani, hogy nem esett jól, sőt nagyon élveztem, büszkévé tett. Nagyon köszönöm mindenkinek a biztatást és gratulációt, óriási érzés volt olvasni és látni a posztokat KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!
A reggeli megérkezésem után átgondoltam a frissítési tervemet összepakoltam, bekapcsoltam a nyomkövetőt és 7:00 indulás (előtte egy selfi a rajtról). Az idő nekem kedvezett kellemesen hűvös, borult volt, így az előzetes gondolataim ellenére 32 km-ig kitartott a nálam lévő frissítés (a terv 14-nél lett volna egy megálló, az kimaradt), egyébként zseléket, zacskózott izót és 2 liter vizet vittem (otthoni mérlegelésnél plusz 5 kg volt a teljes felszerelés). Szóval Kiskörénél a nyilvános kútnál töltöttem először újra a vizet és kevertem izót, plusz egy mosdó szünet összesen 5 perc volt.
Közben kisütött a nap melegebb lett így Sarudon a két 0,5-ös kulacsot újratöltöttem és így jutottam el gond nélkül a tiszafüredi fordítóig. A pulzusomra figyeltem, ahogyan azt Olivér kérte, nem futottam el az elejét, szokásomtól eltérően, lassan kezdtem, azonban pont ennek köszönhetően 5:50 után már Füreden voltam. Ott egy nagyobb mosdószünet (áldja meg aki oda rakta a nyilvános mosdót, angol WC, papír, szappan és folyó víz), elvégeztem dolgomat, megmosakodtam, bevizeztem mindenemet meg persze a Sudocreamet is használtam. Kocogás a büfébe és kemény 2400Ft-ért vettem 4 darab 0,5-ös vizet bekeveterem és feltöltöttem a frissítésem és indulás vissza, ez 21 perces megállás volt. Sarudon újra frissítés, majd teljes töltés Kiskörén a kútból, ez újra 5 perc pihi.
Azt gondoltam innen végig megyek mint reggel ahogy oda jutottam, de nem így lett. Bár újra beborult az idő kb 15:00 körül mégis jobban fogyott a víz. Szerencsére 14 km-rel a vége előtt nyitva volt a büfé, ott újra töltöttem és így befutottam a végéig.
Ez így jól hangzik és 100-ig minden rendben is volt, de ott fejben kicsit elfáradtam. Kitaláltam, hogy az utolsó 30 km-t, 5 km-es részekre bontom, egy lassabb, majd egy gyorsabb 5-ösre. Az első 2 rész ment, de aztán főleg a 15-5 km közötti rész volt a legrosszabb, azt hittem soha nem lesz vége, gyötrelmes volt. Az utolsó 5 km nem volt gyors, de gyorsan eltelt és megláttam a célt a szurkolóimmal és minden gyötrelem elpárolgott.
Lelkileg nagyon jól ment az első fele, volt egy kis bicsaklás amikor Muki felhívott, hogy bekapcsoltam e a jeladókat mert nem látja, ez kicsit kizökkentett mert izgultam, hogy mi lesz ha nem működik (később Muki írta, hogy minden ok). Poroszló után volt 2 biciklis, akik a nevemen szólítottak és biztattak, nagyon jó érzés volt. A forduló után meglepetésként Poroszlón megjelentek a gyerekek (9 és 10 évesek) a feleségemmel, édesanyámmal és az öcsém a párjával. Persze azonnal eltört a mécses (a gyerekek először voltak szurkolni egy ultrafutásom alatt).
Sarudon már egy barátom is megjelent a családjával, majd Abádszalókon már keresztfiamék is ott voltak. Nagyon sokat jelentett. Szuper volt, még egy országúti bringás is, aki legalább 3x ment el mellettem, az utolsó alaklommal óriásit pacsiztunk (vicces, hogy pont akkor kerestem egy bokrot Kisköre után egy nagyobb, sürgős mosdószünetre). 14-gyel a vége előtt bementem a büfébe, ahol megint csak kaptam egy kis lelki útravalót. Meglátott a tulaj és azonnal kiabált „te vagy az a csávó aki reggel óta futkorászik itt a tó körül, megismerlek a ruhádról 2x is elmentem melletted kocsival” erre mindenkit odahívott, hogy bemutasson (ingyen kaptam is egy 1,5l-es vizet). Na erre visszamászok boldogan a gátra, hogy már csak 14 és vége és jött a kutya.
Egy közepes termetű nyomott orrú kutya (nem ismerem a fajtákat annyira), elindult felém ugatva vicsorogva, a gazdik meg csak vigyorogtak. Kiabáltak, hogy nem bánt, aranyos és szófogadó, persze vissza nem tudták hívni és végül a lábamtól 20 cm-re sikerült megfognia (jó lett volna ha 116km után ott megharap és vége), majd azt mondta, hogy csak azért ilyen mert irígykedik arra, hogy futok ☹.
A legnagyobb és legszebb élmény amikor beértem és a fiam a saját készítésű érmét a nyakamba akasztotta, a lányom pedig átadta a saját készítésű díszdobozos emlékérmét. Na meg persze a család és barátok akik ott vártak a rengeteg szúnyog ellenére 😊.
Nagyon jól sikerült, pályacsúcsot futottam, elfáradtam, de rendkívül büszke vagyok magamra, túlteljesítettem az elképzeléseimet, minden cm megérte az edzéseken és a tó körül is.
Köszönöm mindenkinek aki lehetővé tette, aki szurkolt és biztatott.