PUTT 130 Beszámoló
Amikor megkaptam erre a privát teljesítésre a szervezőktől a lehetőséget , – valamikor tavaly júniusban – úgy voltam vele, bár közel van az NN Ultrabalatonhoz, de legalább ez is motiválni fog a felkészülés során.
Aztán sajnos a család, munka, sport Szentháromság során, a sport került háttérbe, de vannak fontosabb dolgok is az életben, és ez most így alakult.
(A tavalyi UB-n beletettem a munkát és célba értem, célba értünk a kísérőimmel)
Az idei NN Ultrabalatonon, 126 km-ig jutottam, most ennyi sikerült, de nagyon jó élmény volt, mégha egy feladott verseny után sosem lehet elégedett az ember. A segítőimnek – Gábor és Csabi – ezúton is szeretném megköszönni hogy végig jöttek velem azon a 126 kilin szerintem nekik is egy jó élmény volt legalábbis ezt mondták nekem.🙂
Viszont így maradt a 3 hétre rá kezdődő PUTT, amit segítő nélkül terveztem, mert valahol azt olvastam, hogy aki segítővel megy egy versenyre, az Nyúlbéla🙂
Amivel persze maximálisan nem értek egyet , de ideje volt kipróbálni magam, milyen az , ha csak magamra számíthatok…
(Egy kicsit hosszabban írok az előkészületekről, hogy aki, kísérő nélkül tervez majd indulni ezen a versenyen, egy kis segítséget kapjon tőlem.)
Erre tökéletesen megfelelt a PUTT, csak 65 kili egy kör, ahol vár a kocsiban a második körre bekészített frissítésem….a közkút appon megnéztem, hogy fél távnál, Kiskörén, van egy közkút, a bicikli út mellett, ott újra tudom tölteni a vízkészleteimet, erre alapoztam, ennek megfelelően készítettem össze a frissítésemet.
Két kulacs (1,2 l)és két kis palack (3-3 dl) az egyikben víz, a másikban bekevert sűrű izo, amiből újra tudom keverni a két kiürült kulacsomba a frissítést .
Volt még nálam kb 8 db gél, két energia szelet, telefon, kocsikulcs, pénz.
Nagyjából ennyi, de súlyra ez sem volt kevés.
Az egyik kulacsot a kezembe fogtam, az kortyolgattam kilinként.
Szerencsém volt az időjárással, mert ennyi folyadék az össztávra (kb 3 és fél liter ) egy meleg nyári napon, 65 kilire, biztos hogy kevés lett volna, így sem volt sok, mert azért amikor sütött a nap bizony nem fáztam! 🙂
A Verseny
Fél 4 kor keltem, kényelmesen 6-ra már a verseny helyszínen voltam, a bringaút mellett tettem le az autót a versenyközponttól kb 200 méterre.
Besétáltam a Morotva szigetre és vártam a 7 órai rajtot, egy Angol úriemberrel fotót készítettem magamról bár a reggeli angolom hagy némi kivetni valót magából a “Good morning please you take to pictures” kérdéssel. 😆😆
Sokszor voltam már ezen a versenyen, futottam egyéniben, párosban, 3 fős csapatban 3x ,de most egyedül álltam a rajtban, de mégsem magányosan.
Velem volt a párom, a családom, a barátaim, a futótársaim és a nagy futóközösség, akik figyelték a haladásomat a jeladó segítségével…szóval megis telt a Morotva sziget! 🙂
A Rajt
Csodálatos futóidő kerekedett reggelre, szinte teljes szélcsend, 8-10 fok egy kicsit hűvös, de a fák árnyékából már érezni lehetett a nap melegét.
Rendelni se lehetett volna szebbet.
Éledezni kezdett a természet és ennek most én is részese lehettem.
A Tisza-tó egy csoda, varázslatos állat és növényvilággal, sokkal vadregényesebb mint a Balaton pedig az se csúnya…🙂
Könnyedén kezdtem 5:50-5:40-es tartományban 10 kilinként egy perc séta engedményt beiktatva.
A felénél, a Kiskörei csapnál, vizet vételeztem, de előtte azért megkóstoltam a minőségét, mert a közkút appon, néhány kútról azt olvastam, hogy büdös a vize, és egy tisztító kúrának most annyira nem örültem volna így 30 kili után 🙂
Meglepően jó íze volt, kicsit vasas, de az meg úgy is kell a szervezetnek 🙂
Az első kör viszonylag könnyedén eltelt, de azért már fáradtam, és most agyilag is koncentrált kellett maradjak, hogy mit kell vigyek, a második körre .
13:30 beértem az előzetes terveknek megfelelően…14-ig kellett elhagynom az autót, van fél órám mindenre, ami bár soknak tűnik ott és akkor egy pillanat volt.
Sajnos itt elkövettem egy majdnem végzetes hibát, egy széldzsekit, elfelejtettem betenni a zsákba.
Elindultam visszafelé, és meglepően jól mentek a lábaim, jót tett nekik, a nyújtás, és az extra pihenő.
Két órás futás után ,kezdtek összeállni a felhők és egy hatalmas vihar kerekedett egy jó fél órás ázás után szerencsére mérséklődött a helyzet, de itt éreztem előszőr a dzseki hiányát… örülök, hogy a hőmérséklet nem esett vissza drasztikusan, sőt a vihar elülte után a nap is kisütött és újra szép idő lett ..
100 kilinél a kedvenc kutamnál újra töltöttem a kulacsaimat és folytattam az utamat, a cél felé.
12 óránál még reális esélyem volt egy 14-essel kezdődő teljesítésre, de az utolsó 10 kilin már csak sétára tellett, a beállt combjaim nagyon fájtak.
A végére sikerült jól összefagynom, így a célba érkezésem nem volt túl vidám… 15:29 lett az idő, így utólag az gondolom, hogy jó kis szombatot hoztam össze magamnak és remélem annak is akik követtek…
Köszönöm a szervezőknek ezt a remek kezdeményezést az biztos hogy nem most voltam itt utoljára 🙂