“Sziasztok!
Pénteken érkeztünk meg Poroszlóra, ahol a szállásunk volt.
Szombaton reggel fél 7-re átmentünk a rajt helyszínère, ahonnan pontban 7-kor indultunk. Remek futóidő volt. Elég gyorsan teltek a kilométerek, azonban elkezdett esni az eső és ennek következtében lejött a leukoplast a mellemről. A vizes póló véresre dörzsölte a mellbimbóm, legnagyobb szerencsétlenségemre a szálláson hagytuk a lanolint 🙂 (Többet ezt a hibát nem követem el). Ezt az “élményt” követően eltelt egy óra, mire a család utánunk tudta hozni. Azután viszonylag hamar, elkezdett liftezni a gyomrom, amit egy darabig tudtam orvosolni azzal, hogy belelassítottam és mentem tovább. Később már kellett pár perc séta is.
A maradék pár óra így telt el, semmit nem fogadott el a gyomrom. 100 km után már nem is maradt meg bennem semmi, onnan nagy küzdelem volt beérni.
Fejben végig rendben voltam, eszemben sem volt feladni. A végére összeszedtem minden erőm és megnyomtam az utolsó 3-4 km-t. A célban lefeküdtem a földre és tudtam, visszamegyek a benne hagyott 1 óráért! 🙂
Köszönöm a családomnak és a kísérőmnek az önzetlen segítséget, nélkülük nem ment volna! Nem számítottam semmire a célban, erre ott várt Muki egy kupával és pezsgővel, jól esett, köszi neki is!”