A ’22 -es év egész jól kezdett alakulni, de mégiscsak úgy végződött, ahogy szokott … 🙁
Idő előtt és az alapozás sem indult be, “Nah, de majd jövőre” …..
A szeptemberi “kisvárdai” BY után ismét csak leállás jött. Októberben még futottam egy fürgébb 10 -est, utána semmi. Még, hogy a futás, de sajnos a baráti focik is egyre inkább elmaradtak. Így meglehetősen mozgásszegény lett az évvége.
’23 év elején sem volt jobb a helyzet. Kimaradtak az év eleji szintrehozó kocogások és TT -k, a foci se indult be. Ha nem tudtam volna elmenni a Téli Mátra TT -re, igencsak karcsú számot mutatott volna a “km óra” … Más ilyenkorra már 1000 fölött jár, inkább a 2000 -et közelíti ….
Egyre közelebb az áprilisi PUTT, lemondani nem kellene, mert egy tortúra az időpont szerzés, várhatok megint 1 évet, ha nem találok ki vmi őrültséget, mint Csipi…. Szóval valamit csak illene már mozogni, hogy ne legyen nagy leégés belőle. Szóval neki is estem április elején a “tisztes felkészülésnek”, és abba is hagytam, mert esőben csak nem fogok tán edzeni meló után …. :S
Mindenesetre 2 hét alatt sikerült 4x kijussak 1-1 szűk órácskára kocogni, majdnem 40 k micsoda buzgó felkészülés (pláne tőlem).
Egy biztos, a kondira egy fillért nem adhatok, marad a rutin és a tervezés. Direkt korai dátumot választottam, hogy ne legyen túl meleg, de áprilisban akármi lehet, mínuszok, eső vagy éppen kánikula ….
(Majdnem minden lett is … 🙂 ).
Az UTT nem egy bonyolult történet. Sík, aszfalt, egy kör, majd megfordulni és vissza. A 130 k már kicsit neccesebb, mert 100 -ig könnyen beleugrik az ember, de utána már elég lassan gyűlnek a km -ek, és 100 után még 30 az sok, hosszú, lassú, vontatott, kínlódás. Érdekes, ha 240 -et tervezek, akkor az utolsó 40 a sok, ha csak egy 10 -esre megyek ki, akkor már 3 után minden bajom van …. a vége mindig vacak ….
Kísérőm még márciusban bemondta az unalmast, azóta nem sikerült senkit találjak, akit meg tudtam volna kérni, ráért volna, stb. Vésztartalékom se hívott az utolsó estéig, szóval maradt a segítő nélküli próbázás …. Háááát finoman szólva sem voltam erre felkészülve ….
Strand szezon előtt vagyunk és most nem a nem létező kockahasamra kell gondolni, hanem, így a vendéglátóhelyekkel, strandokkal nem nagyon lehet kalkulálni.
A Lépcső Bisztró viszont elvileg nyitva van, ráadásul tökéletes helyen, nagyjából a kör felénél, egyetlen méter kitérőt sem kell tenni, hibátlan. ISO -kat szépen kipatikáztam, majd már csak vízre lesz szükség. Pár zselét is bekészítettem, mert a tisztességes felkészülés hiányában több + energiára lesz szükségem. No persze elveim ellen való lenne a mások által alkalmazott 30 – 60 percenkénti 1 gél, de valahogy mégiscsak egyenletesen akartam egy kis pluszhoz jutni, így bekészítettem 4 zselét (+2 vésztartalékot) pár energia szeletet, banánt, illetve egy sonkás zsömim maradt a reggeliből, azt az elején meg is feleztem, a másik felét módszeresen végigcipeltem … (nem kívántam meg).
Korábban voltam már UTT -n (akkor még nem ért körbe), túl nagy meglepetés nem ért, ami a pályát illeti. Annál inkább meglepő volt a forgalom. Az egész tó tele volt horgászokkal, így a gáton a forgalom kifejezetten nagy volt és sajnos a sofőrök nagy része nem igazán van tekintettel a sportolókra, bár az igazat megvallva rajtam kívül nem sokan voltak, pár kiránduló bringás és annyi ….
Úgy terveztem BY stílusban tolom majd, kocogok 6-7 perc közötti tempóval 7~8 k -t, majd sétálok pár percet. Negyed, fél és 3/4 távnál a folyadék utántöltés mellett egy zoknicserét is beiktatva.
Az első frissítést követően már kezdtem érezni, hogy mostanában nem hogy ultrát, de még hosszabbacskát sem futottam aszfalton (se), egyre inkább elkezdtem érezni a talajérintéseket, a sarkam / talpam, bokám, térdem, forgóm, szép sorban elkezdtek reklamálni, igyekeztem minél kíméletesebbre venni a futómozgást. Az izmok emlékezetét viszonylag könnyű helyreállítani, nem úgy az ízületekét … A váltakozó szikrázó napsütés, borult, kicsit esős időjárás addig is változatos volt, amit egyre erősebb esőzés és szél követett, majd 40 km környéken megérkezett Csipi “jókívánsága” is, a néhol borsó nagyságú jégeső, amit azért kibírtam röhögés nélkül ….. Koszi !
Szerencsére azért pár óránál tovább nem szórakoztatott….
Féltávnál az eső miatt nem is csináltam fényképet (sorry). Poroszló után ha lehet még unalmasabb a pálya, mert már az autókra se kellett figyelni. Kezdett fogyni a nem létező erőnlét, viszont a tervezett forduló idő nagyjából meg is volt, jöhet egy hosszabb frissítés majd. A Fehér Amúr -ból áradó sülthal szag mondjuk nem épp a frissítés előtti elgyengült gyomornak való, de szerencsére nem lett baj. Bekevertem a 2. Perpetuem -et is az ISO -k melle, mert a nagyok azt használják elvileg, és hol máskor teszteljen az ember bármit is, mint élesben, amikor amúgy is rezeg a léc …
A Lépcső Bisztróig eső, jégeső, napsütés és unalom váltogatták egymást, amikor is a sokadik túl közelről mellettem elhaladó autósnak kulturáltan jeleztem felháborodásomat, mire az nyomott egy satuféket. Nah mondom REMEK, nem is tereprendezvényen vagyok, hogy legalább a bottal tudnék hadonászni valamit, de szóváltásra sem került sor, mert a luxus terepjáró ajtaja kinyílt ugyan, de nem szállt ki onnan egy rókán kívül semmi és senki. Elkocogtam mellette és levontam a következtetést, lassan leszáll az est, egyre több lesz az egyre kevésbé szomjas ember a tóparton, szóval illene jobban koncentrálni, és akár a vizes fűbe is bemenni, ha legközelebb valaki szűken akar kikerülni ….. A Kiskörei strandon (?) a kapukat 7 előtt bezárták, lehetett volna kerülni kicsit, de úgy voltam vele vagyok még olyan állapotban, hogy azt a szűk egynyolcvanat 1 lendülettel dobbantsam. Kívülről ez biztos látványosabb mozdulatsornak tűnhetett 🙂 Nah, akkor ugyanez majd még1x, már rutinból …. Itt jegyezném meg, hogy a Privátok közül ezt találom a legbalesetveszélyesebbnek (bárhogy is kell leírni ezt a szót), és mivel a nem szomjas horgászok estefele már a kutyákat sem tudják annyira megkötni, igencsak érdekes szitukba keveredhet még az is, aki nem tart tőlük ….
Lépcső Bisztró, meleg tea, telefon haza a családnak, szóval feltöltődés minden fronton. Kedves személyzet, udvarias kiszolgálás, én pedig csak valami sarokban meg akartam lapulni büdösen és csendben elvégezni az utolsó szakaszra a frissítést, zoknicsere, meleg (langyos) vízzel bekevertem 1 ISO -t, és úgy voltam vele minek pocsékoljak el az utolsó szakaszra még 1 méreg drága Perpetuem -et, elég lesz 1 ISO, 2 víz …. (Be kellett volna keverni ….)
Úgy voltam vele, a zsák alján még valahol lennie kell egy 1000 éves BioTech -es SHOT -nak, nah majd az kisegít…. Biztos úgy is lett volna, ha ott lett volna ….
Végül ezt az utolsó ingerszegény szakaszt eléggé megszenvedtem, kellett volna még valami kis műanyag, extra löket, de a logisztikába csúszott kis hiba miatt kifogytam, elfogytam. Be kellett volna rakni mindent a zsákba, amit előző este kiporcióztam …
Vártam a végét.
Célban hatalmas tömeg és taps, jah nem, Privát ….
A Tiszteletkört azért egyedül még megcsaptam, majd beültem az autóba és nekiestem a jól megérdemelt jutifaliknak, madárlátta pizza szeletek, és szőlő. (A sör addigra olyan hideg lett, hogy már fel se bontottam ….)
Sikerült 0 -ról 130 -ra, de senkinek nem ajánlom !